Itt fáj, ott fáj, nem jó, nem változik, még mindig fáj… A legkönnyebb dolog várni a megváltást, hogy helyettünk majd valaki más megoldja a problémánkat. Az igazság azonban az, hogy helyettünk senki, de senki sem tudja megoldani a felmerülő helyzeteinket, és nem is a másik feladata ez. Ezt a lécet nekünk kell megugrani!
Sokat gondolkodtam az elmúlt hetekben azon, hogy egy embernek vajon milyen fájdalmakra, kínokkal teli testi tünetekre van szüksége ahhoz, hogy változtasson az életmódján, a gondolkodásán, a hozzáállásán? Van, akinek az évek óta fennálló, állandó hasmenéssel is járó bélgyulladás, vagy az áttétes tumoros állapot sem elég jel ehhez. A tüneteink mindig üzeneteket hoznak el a számunkra, a nagy kérdés az, hogy van-e merszünk szembenézni ezekkel az üzenetekkel, és van-e merszünk ezután változtatni? Betegségek, kibillent egyensúlyi állapotok esetén a lelkünk már küldi az üzenetét a testünkön keresztül, de ezt tudni és merni kell meglátni, elfogadni.
Úgy látom, nagyon sokan – kortól, nemtől függetlenül – nem akarnak tudomást venni arról, hogy igenis valahol elszúrták, és éppen itt az ideje, hogy ezentúl másként cselekedjenek. Véleményem szerint ehhez szükség van önismeretre, bátorságra és elhatározásra, akaratra. Minden a fejben dől el! Ha valakinek azt javaslom az egészsége érdekében, hogy vegye ki az étrendjéből az állati eredetű tejet, tejfölt, tejszínt, s ő erre azt válaszolja, hogy képtelen rá, mert imádja a kávét tejszínhabbal, akkor kicsit pimaszul visszakérdezek: Meg akar gyógyulni? Mert ha igen, akkor meg tudja lépni ezt az apró lépést!
Szerintem sokan bebújnak a fizikai betegségek fala mögé, és inkább hagyják az egészet, csak nehogy szembesülni kelljen valami olyannal, ami a saját gyengeségükre, esendőségükre, ember mivoltukra utalhat, akár arra, hogy az illető egy haragtartó személyiség. Ha szembenézne ezzel, s önmaga előtt vállalná ezt a tulajdonságát, máris könnyebben változtathatna rajta, és nem bántaná tovább saját magát. Szembenézni az árnyékoldalunkkal valóban nem a legkellemesebb folyamat, de hosszú távon megéri, és testünk-lelkünk bőven meghálálja a bátorságunkat.
Bármilyen gyógyulási folyamat akkor tud igazán beindulni, ha nem küzdünk ellene, hanem elfogadjuk a helyzetet, hogy most ez van, ebből kell kihozni a lehető legtöbbet. Ez pozitív állapotában nem beletörődést jelent, hanem elfogadást, amiből csodás dolgok nyílhatnak ki. Ekkor tudunk igazán pozitív változásokat elindítani az életünkben, hiszen ha elfogadjuk, hogy mindenért, ami velünk történik, azért mi magunk vagyunk a felelősek - így a gyógyulásunkért is -, akkor nálunk a lehetőség!
Vállaljunk felelősséget a saját gondolatainkért, szavainkért, cselekedeteinkért! Cselekvés közben tanulunk a leghatékonyabban, így tudunk leginkább fejlődni, szóval tessék meglépni az első lépéseket! Merj rálépni Te is egy egészségesebb, teljesebb útra, még akkor is, ha tudod, hogy időnként nem lesz annyira egyszerű, mint a fejedet a homokba dugni!
További, testet-lelket segítő természetes ötletekért iratkozz fel a hírlevelünkre:
Lívia, a te gyógynövényszakértőd
Megtalálsz a honlapomon: www.biotitok.hu
Kövess a Facebookon is: Biotitok Gyógytéka
Csatlakozz a Facebook csoportomhoz: Egészséges test és lélek
