Olvasom a Gyereknevelés dán módra című könyvet, amiben sok-sok érdekesség között szó esik a korlátozó nyelvhasználatról is. Te belegondoltál már abba, hogy a szavaid, a szóhasználatod mennyire határozzák meg a valóságodat, az Életedet?

Nemcsak a gyerekekre – de rájuk különösen igaz, mert még sokkal nyitottabbak, befogadóbbak –, hanem ránk, felnőttekre is vonatkozik, hogy ha sokszor hallunk valamit, elhisszük.

Tapasztalom, hallom a környezetemben, a munkám során, hogy anyukák, apukák azt mondják a gyereküknek: „Te ezt nem tudhatod.; Nem vagy jó matekból, de azért…” stb.  A sokszor hallott dolgot egy idő után a magunkénak kezdjük érezni, aztán egyszer csak teljesen azonosulunk vele. Ez még akkor is így van, ha például nem mondjuk a véleményünket a gyermek szemébe, de magunkban állítunk róla valamit, és ezzel a beállítódással közelítünk felé. Véleményem szerint jó példa erre a hiperaktív jelző, amit az utóbbi években olyan könnyen rámondanak szinte minden második gyermekre. (Az adatok szerint pedig egyre több a hiperaktív gyerek…) Teszik ezt anélkül, hogy megfelelő szakember kimondaná a diagnózist. Nem lehet, hogy a hiperaktívnak minősített gyereknek csupán több szabad játékra, több szülői figyelemre (minőségi időre), kevesebb játékszerre lenne szüksége? Így az idegrendszere könnyebben tudna regenerálódni, könnyebben tudna megbirkózni a stresszhelyzetekkel.

Úgy gondolom, a helytelenül megválasztott szavakkal negatív irányba terelhetünk bármilyen folyamatot. Persze ennek a fordítottja is igaz. De sajnos a magyar azért még mindig amolyan pesszimista nép, én úgy tapasztalom a munkám, a beszélgetések során. Tehát nem árt résen lenni, hogy honnan közelítjük meg a dolgokat, milyen gondolatok telítik meg a fejünket (és ezekkel együtt milyen érzések a szívünket). Igenis, a szavainkkal olyan korlátokat állíthatunk magunk elé/köré, amik boldogtalanná tesznek. Innen csak mi magunk tudunk kilépni. Senki más nem teheti meg helyettünk.

Egy másik, szintén a dán életérzésről szóló könyvben, Meik Wiking Hygge – A dán életérzés, ami boldoggá tesz címűben pedig ez a mondat olvasható: „Szavaink és nyelvünk formálják vágyainkat és álmainkat a jövőről – a jövőről szőtt álmaink pedig alakítják tetteinket a mában.”

Most, ebben a pillanatban kezdj el felelősséget vállalni a gondolataidért, a szavaidért, az életedért! Ha gyermeked van, akkor már őérte is felelősséggel tartozol. Érte, azért, hogy milyen mintákat mutatsz neki – akár a beszédeddel.

Müller Péter a Jóskönyvben pedig így fogalmaz: „A beszéd mágia, s az ember minden kimondott szaváért felel. Figyeld, mit mondasz, s ki beszél belőled!”

Lívia, a te gyógynövényszakértőd

Megtalálsz a honlapomon: www.biotitok.hu

Kövess a Facebookon is: Biotitok Gyógytéka