Amikor szeretnénk elkerülni a belső szenvedéseinket, és nem merjük, vagy nem akarjuk megélni azokat, még nagyobb szenvedésre kárhoztathatjuk önmagunkat. Vannak mélypontok, melyeken egyszerűen nem tudunk túljutni anélkül, hogy ne merülnénk valóban alá. Mi történhet, ha nem éljük meg az érzéseinket?

Nem egyszer jártam már én is lelkem legmélyebb bugyraiban, s mondhatom, nem a legkellemesebb élmény. Ez az, amikor valóban alámerülsz önmagad legmélyebb zugaiba, s vársz, figyelsz az érzésekre, a testi reakcióra, tünetekre.

Légy türelmes önmagadhoz! Adj időt önmagadnak arra, hogy felfedezd a saját érzéseid! Ez nem megy egyik napról a másikra. Mint ahogy egy egészséges kisbabának is 9 hónapra van szüksége ahhoz, hogy kifejlődjön, megérjen, úgy a lelki történéseinket sem szabad siettetni, hagyni kell őket kiforrni.

Keress módot arra, hogy megélhesd az érzéseidet! Ha sírhatnékod van, akkor engedd meg magadnak a sírást! Ha kiabálhatnékod van, akkor kiabálj! Olyan nagyon kell tartani magunkat a hétköznapokban, hogy nem is gondolnánk, mennyi érzés – akár pozitív, akár negatív – felébred bennünket, és sokan a rohanás miatt nem engedik meg maguknak ezek megélését. Pedig nem lenne luxus, és nem kerül semmibe. Talán egy kis bátorság az, ami kell hozzá. Bátorság, mert sohasem tudhatjuk igazán, mi bukkan a felszínre egy-egy lopott pillanatban.

Ha nehezebb időszakot élsz át, fogadd el! Ne küzdj ellene, mert az rengeteg energiádat emészti fel! Fontos, hogy az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel. Az elfogadás egy roppant pozitív, belső békés attitűd, míg a beletörődés nehézséggel, belső kínnal, akár szomorúsággal, belső egyet nem értéssel járhat együtt.

Mi történhet, ha nem éljük meg, és így nem dolgozzuk fel az érzéseinket?

A pozitív érzéseket és érzelmeket könnyebben a helyükön kezelhetjük, bár ezen a téren is adódhat kacifántos helyzet.

A negatív érzések elnyomása, leszorítása viszont egyértelműen különféle betegségekhez vezethet, melynek a tünetei előbb-utóbb jelentkeznek. Előfordulhat türelmetlenség, ingerlékenység, fejfájás, torok- és pajzsmirigyproblémák (főleg, ha nem mondjuk ki a lényeges gondolatokat a megfelelő formában), gyulladások a test különböző pontjain és még sorolhatnám a pszichoszomatikus tüneteket.

Nem kell állandóan jókedvűnek lenni és mosolyogni! A természet is egy ciklus szerint él, ahol vannak melegebb, tüzesebb, aktívabb napok/hónapok/évszakok, de vannak hidegebb, vizesebb jellegű, passzívabb időszakok is. Így nekünk sem kell mindig kicsattanó formát mutatnunk. Ne essünk abba a hibába, hogy a pozitív gondolkodás álcája mögé bújva mosolygunk, miközben a problémáinkat, a fájdalmainkat besöpörjük a szőnyeg alá, s úgy teszünk, mintha mindig minden tökéletes lenne! Pontosítok: minden éppen úgy tökéletes, ahogy van – örömmel, fájdalommal, könnyedséggel és nehézséggel együtt.

Legyünk hát bátrak, és merjük megélni az érzéseinket!