A ma embere nem igazán tud szépen várakozni. Mindent azonnal akar, s nem hagyja kiforrni a történéseket az életében. Ám minden folyamatnak megvan a maga érési ideje, amíg valóban életre tud kelni. Ahogy a magzat is 9 hónapig fejlődik az édesanyja pocakjában, ahogy az advent négy hetében várakozunk, úgy érik minden az életünkben. Beleszólhatunk, felboríthatjuk, de miért akarjuk megzavarni a tökéletes rendet, a tökéletes fejlődési folyamatot? Miért sürgetjük a dolgokat?
Nehezen várakozunk. A várakozás csöndjében pedig csodálatosan bontakozik ki minden, aminek ott kell lennie az életünkben.
A csöndben hazatalálhatunk. Haza, vagyis a legbenső világunkba, a középpontunkba. Igen, erre vágyakozni és várakozni kell. Tenni is érte. Nem hangos csinnadrattával, hanem csöndben, szinte észrevétlenül. A nagy dolgok így történnek.
Pilinszky János: Advent (részlet)
„Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk.”
Lívia, a te gyógynövényszakértőd
Megtalálsz a honlapomon: www.biotitok.hu
Kövess a Facebookon is: Biotitok Gyógytéka
